Történetek egy utazásra kattantból lett idegenvezető útjairól

HoNoradi, az utazó

Zakopane

2017. december 14. - HoNoradi

A költő után szabadon: Tán csodállak, de nem szeretlek. Elismerem, ilyenkor télen magával ragadó látvány a behavazott táj, a hegyek, de miután kigyönyörködtem magam egyszerűen nem tudom, minek maradnék még.

20171210_120929_1.jpg

Maga Zakopane hosszan elhúzódó település, ami alapjában véve az üdülőkből, síelőkből tartja fent magát. Meg a piacozókból, hiszen az itteni piacon aztán tényleg minden van, mint a jó bótban. Ha csoportokkal érkezem, akkor ugyan végigmegyünk a Krupowkin és megmutatom a Tátra Múzeumot is, de minden második kérdés a piacra irányul. Az első meg a mosdóra. Egyetlen egy dologgal tudom elterelni a figyelmet: a Gubalowkaval. Amikor elmesélem, milyen csodás onnan a hegy tetejéről a kilátás és még az óriás legendáját is megemlítem, amelyiknek az alakját felveszik a környező hegyek és akit nem szabad felébreszteni, akkor szerencsésen eljutunk a felvonóig és együtt fel is jutunk a kilátóig, hiszen nem kell beállni a hosszú sorba jegyet venni, mert ki lehet cselezni és egy külön pénztárban csoportos jegyet tudunk váltani. A jegyváltás mókás tud lenni, ha a pénztáros nemigen beszél a lengyelen kívül más nyelvet. De a széles és kedves mosolyok mindkét részről és az írástudás valamint a számok ismerete megkönnyíti a helyzetet. A kabinba persze be kell tömegelni, de gyorsan jönnek egymás után így az egész csoport simán fel tud jönni. Onnan pedig azután már mindenki szabadon fedezheti fel a környéket. Akár lovasszánon is. Talán ez a leghangulatosabb ilyenkor télen.20171210_121516_1.jpg

Lent a városban a főutcán egymást érik a jobbnál jobb kis helyek ahova be lehet ülni valamit enni. De sajnos itt is a kicsin van a hangsúly. Ügyesnek kell lenni, egy-egy felszabaduló hely elfoglalásakor szinte közelharc zajlik. Ha ez már sikerült, akkor viszont jókat lehet inni és enni. Mondjuk számomra a forralt sör kissé bizarrnak tűnt, de van aki jóízűen kortyolgatta és semmi baja nem lett tőle.

Szintén a főutcán vannak a nagyobb márkaboltok, ahol be lehet vásárolni, legyen az ruha, cipő, óra vagy ékszer. De ha vásárlás, akkor ahogy mondtam, a piacon mindent lehet venni, ami szemnek és szájnak ingere. Van kínai cucc is, de zömében helyi termékeket kínálnak. Érdemes rámozdulni a sajtokra és a lekvárokra és érdemes végignézni a kínálatot, nem az első helyen megvásárolni. Meg kell kóstolni a grillezett sajtot áfonya lekvárral! Hmmm, igazi finomság. Ki ne hagyjam a tejkaramellát! Igaz idén nem sikerült bevásárolnom belőle, egyszerűen most nem futottam bele, de általában a parkolóban sajtot árulóknál szokott lenni.

Érdemes megnézni a Szent Kelemen templomot és a mellette lévő temetőt, a hírességek temetőjét is. 2 zloty a belépő és igazán bájos és hangulatos fatemplomba kapunk bebocsátást és maga a temetőkert is megkapó és csendes hely. Kicsit ki lehet itt szakadni a tömegből és a zajból.

20171210_123027_1.jpg

Mire indulunk sajnos már mindenki át szokott fagyni, mert nem nagyon van hova behúzódnia  a hideg elől. Lényegében akárhány réteg ruhát veszek föl a végén mindig fázom, pedig már úgy nézek ki, mint a michelin baba. Lehet más trükkhöz kellene folyamodnom.

Hazafelé, ha Kassa felé és autópályán megyünk, akkor még éjszaka is szép meglepetésekben lehet részünk. Mint például a kivilágított Szepesi vár, ami már messziről integet a hegytetőn. De általában a forralt bor/sör megteszi a hatását és mindenki alszik, mire elérünk odáig. Így talán nem annyira érezzük a hopponáló hiányát, amivel egyből otthon lehetnénk és könnyebb elviselni, hogy hosszú az út hazafelé.

A bejegyzés trackback címe:

https://honoradiazutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr1113497669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.